Minden tegnap este kezdődött.
Kikértem az első korsó sört, gondoltam kicsit becsípek. Aztán megjelent az első műanyag palackos JÓFÉLE. Torokmaró lötty, szilva mellékízzel. Nyomokban éreztem is a szilvát, amikor épp nem az elszenesedett belsőszerveim köpködtem.
Közben még elfogyott 2-3 korsó sör. Egy kedves cimbora ekkor húzott elő a zsebéből (mellesleg nem is értem hogy lehet valakinek ekkore zsebe) egy kósza 0.7 literes mézes dögvészt. Ez adta meg a kegyelemdöfést. Nem égetett, de pusztítást azt végzett. Ezután szabadult el a pokol, a sorrend körülbelül valami ilyesmi lehetett: tequila, sör, absinth, sör, tequila, sör, és zárásnak puerto ricoi rum egy kis sörrel öblítve. Valahogy hazakerültem. De bár ne kerültem volna. Hajnalban előkerült a vödör, melynek kapacitását gyorsan kihasználtam. Reggel abba a stádiumban voltam, hogy nem tudtam eldönteni, merjek mozogni vagy sem. Attól tartottam egy óvatlan mozdulat és a számon jön ki a májam.
De a természet nagy úr, altáji szükségleteim elvégzése miatt ki kellett mennem a retyóra. És ott olyan történt ami még eddig soha (nem nem voltak vizelési panaszaim, meg aranyérrepedésem sem). Elől, hátul ami távozott az előző esti házi etilalkohol szilva illatát árasztotta. Ekkor törtek fel az előző esti emlékek, meg minden más....
Délben az ebédnek nem túl bátran fogtam neki, de azóta köszönöm jól vagyok.
Szidom azt aki kitalálta a másnapot
Jah és persze SOHA TÖBBET NEM ISZOM!! legalább3 hétig!
Csumi
